Történetem...

 

1996-ban egy debreceni autókiállításon láttam meg először a Škoda új modelljét, melyet a nagysikerű, 1959-es előd után újból Octavia-nak neveztek el.

Teljesen el voltam ragadtatva tőle, hihetetlen volt, hogy egy ilyen kivitelezési minőségű autón a Škoda embléma virít. Egy komoly, nagy sedan benyomását keltette, és az is volt!

A legnagyobb döbbenetet a csomagtartó okozta, mert ekkorát addig csak amerikai autók hátsóján láttam.

Azonnal megtetszett, mondhatni, szerelem volt első látásra.

Vágyakoztam rá, de esélyem sem volt, hogy nekem ilyen autóm legyen. A családban mindig volt Škoda. Szüleim és mindkét nagybátyám is birtokolt S100-ast. Gyerekkoromban sokszor olvasgattam a típus javítási kézikönyvét. Életem első saját autója is Škoda volt, a 120L modell, amelynek - mint az első autóknak általában - rengeteg hibája volt, így hamar túladtam rajta. Amíg megvolt, folyamatosan igyekeztem karban tartani, de a 13 éves korára összegyűlt problémákat sokba került volna kijavítani.

Egy "békebeli", 1985-ös Audi 80 CC volt a következő autóm, melyet 20 éves koráig használtam. Közben ismerkedtem az Octavia-val, mely egy barátomé volt így többször is vezethettem. Megdöbbentően kézre esett benne minden, mintha mindig is azt az autót vezettem volna. Nagyszerű érzés volt Octavia-zni!
Amikor eljött az ideje, hogy lecseréljem az Audi-t és megvásároljam életem első új autóját, annak - az érzelmi kötődés miatt és a piacon lévő márkák megtekintése után - Octavia-nak kellett lennie! Mire az elhatározást tett követte, 2004-ben megjelent az új Octavia. Elsőre nem tetszett, kipróbáltam, de nem győzött meg. Aztán mikor jobban összehasonlítottam a két autót és az árakat, rájöttem, hogy az új többet nyújt. A forma is megtetszett, a belső tér pedig az Octavia Tour kiviteléhez hasonlítva is egy klasszissal volt szebb az új modellben.

Így történt, hogy 2005.03.23-án átvettem az Octavia 2-t és boldogan kigördültem vele a kereskedés kapuján...

©2008-2013 Sz. Zsolt
Frissítve: 2013.02.04.
Állapot